Paris - Nothing gonna change my love for you - 2.0

3. nap

Indul, a hogyan ne fagyasszuk le kezünket és lábunkat kurzus. A mai napra egész napos városnézés volt betervezve, persze az időjárás nem akart sehogy sem melegedni, így kb. minden ruhánkat magunkra vettük, függetlenül attól, hogy állt, hisz egy a kabát alatt úgysem látszott, kettő inkább ez, mint a megfagyás J Szóval a gyönyörű Sacré-Cour-nél kezdtük a reggelt. Persze a kísérőink legelső mondata ez volt: ATTENTION pour les sacs! Vagyis táskákra figyelni, ami annyit tesz, hogy mindenhol a nálunk is népszerű emberkék ücsörögtek, vagy kerülgették a turistákat, feltehetően nem barátkozási szándékkal. Itt is jöhetett némi lépcsőzés, de egyáltalán nem volt olyan vészes, hogy kisvonattal kelljen felmenni, mint, ahogy az egyesek tették. Némi edzés sosem árt J Maga az épület nekem sokkal jobban tetszett kívülről, mint belülről, de ez az én egyéni véleményem. Sajnos benti képeket nem tudok mutatni, mert tilos volt fényképezni.

Számomra a nap fénypontja ezután következett. Montmarte. Tele művészekkel és szebbnél-szebb alkotásaikkal. Egyszerűen olyan hangulata van a helynek, hogy csak állsz, nézed őket és nem tudsz megmozdulni, mert annyira a hatása alá kerülsz. Valószínűleg ezt erősítette az is, hogy egy bácsi megszólított, hogy ugyan mondjam már meg, hogy honnan jöttem ezekkel a szép szemekkel és engedjem már meg, hogy lerajzolja őket, mert olyan gyönyörűek. Ha kicsit több időt maradtunk volna, bizony isten megengedem, de hát megbeszéltük, hogy majd legközelebb. 

Innen továbbállva jött a híres neves, Moulin Rouge, amit a turisták többsége csak kívülről csodál, hisz egy-egy előadás 150 EUR-ba kerül fejenként, de így is meghatározó élmény, főleg ha olyan olaszok vannak a társaságodban, akik kaphatóak némi kán-kán pózolásra :P

A mai napra az egyik utolsó közös program a Notre Dame volt, ami pont idén ünnepli 850. évfordulóját. Na ez viszont belülről is csodás!

Ezután jött némi szabadprogram, amikoris végre találkoztam Annával. Innen is köszönöm a teát és, hogy időt szakítottál rám :)

Majd este a főattrakció. Hölgyeim és uraim! Papírzsepiket kéretik elővenni! Következő fellépőnk az Eiffel-torony és egy igazán romantikus, szívmelengető esemény: A lánykérés. Bizony, pont ez történt. A legfelső emeletre érve egyszer csak azt látjuk, hogy egy fiú fél térdre ereszkedve kis piros dobozt előhúzva kéri meg kedvese kezét, mindezt egész Párizzsal a lábaik alatt. Na, ez a nem semmi! Uraim, lehet tanulni! J Persze a kiszemelt hölgy könnyek között mondta ki a boldogító igent, mi meg csak sóhajtoztunk és ámuldoztunk, hogy ilyen férfiak még léteznek.

4. nap

            Erre a napra az volt az utasítás, hogy arra a Louvre és itt találkozunk fél 4-kor. Persze mindenki az eddigre megtalált kis társaságával indult el felfedezni a valaha volt leghíresebb múzeumot. Saját kis olasz társaságom sikerült is megőrizni egészen Mona Lisa-ig, vagy ahogy itt mondják Joconda-ig. Szóval a Louvre. Igen. Nagyon szép, nagyon jó és láttam is a legfőbb attrakciókat (Dávid-szobor, Milo-i vénusz, Mona Lisa, Három grácia, Hammurappi törvényoszlopa…), de a 20. festmény és 30. szobor után kezdtem besokallni, pedig így is csak 2 emeletet jártunk végig a négyből…A külső udvara azonban valami fenomenális! A piramis és az egész épületegyüttes leírhatatlanul gyönyörű volt.

Szóval, mint mondtam szerencsésen elhagytam a társaim a tömegben, de gondoltam sebaj, mert úgyis csak 3 megállót kell visszamenni a metróval. Szóval beültem a kis paninis ebédemre a hostel mellett, majd bevártam a többieket és jöhetett újabb 6 órányi TGV hazáig. Ezalatt megtanultam olaszul, na jó, csak a legfontosabbak, az egyik olasz lány pedig ugyanezeket magyarul :)
 

Drága Párizs! Nagyon örülök, hogy találkoztunk, még mindig Imádlak és ígérem még találkozunk! <3

Paris – Nothing gonna change my love for you - 1.0

Kicsit megkésve bár, de jelentkezem egy újabb pipával a bakancslistámról. Ez pedig nem más, mint Párizs, a romantika, a szerelem fővárosa! Noha a romantikából némileg visszavetett az a borzalmas hideg, néhanapján széllel párosulva, ami sajnos mind a 4 napunkat jellemezte. De nem engedtem, hogy bármi is eltérítsen attól, hogy jól érezzem magam, hisz PÁRIZSBAN VAGYOK!!!!! 

 

1. nap:

Indulás reggel 8:45-kor. Na vajon a 29 emberből ki ért oda legelőször a pályaudvarra? Na ki? Hát persze, hogy én :) Úgy vártam már ezt a 4 napot, mint a messiást! Ráadásul TGV-vel mentünk. Tudjátok a train a grande vitesse, ami annyit tesz, hogy több száz kilométeres sebességgel száguldasz a cél felé egy emeletes vonaton. Nagyon mókás érzés volt, főleg mikor a másik sínpáron szembejött egy másik vonat és megcsapták egymást az előszelükkel. Az első ilyen találkozás nem esett jól, de aztán megszoktam :) 6 órás utunk után végre megérkeztünk, majd becsekkoltunk a hostelbe. Ez az egy amire muszáj azt mondanom, hogy BORZALMAS VOLT! Nem is az, hogy 2 fiú volt a lakótársam, egy lány mellett, hanem, hogy versenyezni kellett a meleg vízért, hogy 2 pulcsiban aludtam éjjel, mert nem volt fűtés és, hogy a reggelinek nevezett dolog automatából érkező csokis croissant-nak mondott valami volt. Az utóbbival még megbarátkoztam, de azért az egész napos fagyoskodás után jó lett volna egy forró fürdő és némi meleg a szobában, ahol ráadásul az emeletes ágy tetején lakó német srác egész éjjel dobálta magát és folyamatosan magában beszélt, amire minden egyes alkalommal felébredtem. Szóval a szállást nem fogom ajánlani senkinek, de persze, mint mindenhol itt is összefutottam egyik reggel két magyar sráccal :)

 

Szóval a pénteki program a Champs-Elysée és az Arc de Triomphe volt. Párizs már teljes karácsonyi lázban ég, az egész Champs-Elysée különféle árusokkal van tele, gyönyörű az egész, főleg éjjel kivilágítva! Ebből még az sem vont le semmit, hogy rettentő hideg szél fújt és se sapkám, se kesztyűm nem volt… Ezen felül rettentő büszke voltam magamra, hogy sikeresen megmásztam a közel 300 lépcsőfokot, - csigalépcső persze, mi más is?! - hogy feljuthassak az Arc de Triomphe tetejére és láthassam azt a csodát, amit onnan látni lehet. Az egész város, a kivilágított Eiffel-torony, minden ott hever a lábaid előtt! Csodálatos érzés volt.

2. nap

            DISNEYLAND!!!!! 

Őszintén megmondva ezt a programot vártam a legjobban. Nem is csalódtam benne :P Ciki, vagy nem ciki, de újra kb. 10 évesnek éreztem magam és kb. ilyen mentalitással is néztem Mikeyre, Aladdinra, Alízra, Arielre, Hófehérkére és természetesen az ikonikus mesebeli kastélyra. Ez az a hely, ahova, ha egyszer nekem is lesznek gyerekeim 1000%, hogy vissza fogok menni. Ezt nem lehet kihagyni! Na persze nem lehet szó nélkül elmenni a hercegnőruhában rohangáló kislányok mellett sem, akiknek természetesen ez a legelső dolog amit meg kell venni közvetlenül a bejáratnál. Ti melyik hercegnő jelmezébe bújnátok? Azt hiszem nekem Belle ruhája tetszett a legjobban, de a klasszikus Hófehérke darab sem nézett ki rosszul. 

Disneylandnek szerintem van egy nagyon jól kitalált marketingje. Ugyanis onnanstól, hogy megveszed a belépőt (35 EUR), minden egyes játékot ingyenesen vehetsz igénybe. Szerény véleményem szerint így sokkal könnyebb eladni a benti ajándékboltokban található tárgyakat is, hisz mindenki úgy van vele, hogy a belépőt már úgyis kifizette, másra nem kell költeni, szóval csak vesz egy kis ezt-meg-azt szuvenírnek. Jahés igen, a szabadesésem. Azt tudom, hogy ezt a játékot soha többet nem akarom, de azt nem tudom, hogy másoknak ajánljam-e :) Szóval döntse el mindenki maga, hogy ki akarja-e próbálni a Tower toronyot. Nem ismerem a mesei hátteret, de lényeg, hogy beültetnek egy dobozva másik 12 emberrel és kísérteteset játszva folyamatosan szabadesésben leejtenek 3 méter magasból, csak úgy, minden figyelmeztetés és jelzés nélkül. Erről csak annyit, hogy elvileg már csökkentették a sebességet, mert volt olyan, hogy egy nőnek megállt a szíve, mert annyira megijedt…

De azért vannak ennél sokkal kellemesebb dolgok is ott. Például a figurákkal való fotózkodás, a klasszikus mesékre épülő játékok, berendezett házikók és minden, minden olyan mintha valóban egy mesében lennél, hisz tényleg ott is vagy. Azt pedig csak rajtad múlik, hogy melyikben ;)

Ez volt az első 2 nap történése. A java még csak ezután jött a másnapi egész napos városnézéssel, esti Eiffel-tornyos kiruccanással és egy nem mindennapi tapasztalattal.

Hamarosan jövök a részletekkel ;)

C'est pas classique

Egy újabb dolog, ami megdobogtatta a szívem Dél-Franciaország kicsiny városában. Persze, tudom, hogy Erasmusosként az élet napos oldala jut itt nekem, az a bizonyos pohár is mindig félig tele van, semmint félig üres lenne, de nem tudom, úgy érzem, hogy itt mégis csak tudnak valamit, ami nekünk otthon nem annyira megy. Lehet, hogy a mentalitásukból fakad, vagy a természetükből vagy csak úgy érzik, de sokszor gondolom azt, hogy igen, flottul mennek a dolgok.

Az elmúlt hétvégén csodás élményben volt részem. Minden évben megrendezésre kerül a C'est pas classique nevű rendezvény, ahol péntek estétől vasárnap estig komolyzenei programsorozatok közül válogathatnak az érdeklődők. Igen ám, de ez nem csak a szó szoros értelmében vett komolyzene. Pont ettől pas classique, azaz nem klasszikus. Nekem 4 előadást volt szerencsém látni és mindegyik lenyűgözött. Az első a nyitó esemény volt, ahol is 3 hegedű és 1 brácsa szerepelt. A művészek énekeltek, táncoltak, bohóckodtak, miközben Vivaldit, Mozartot, Michael Jackson-t vagy éppen Spice Girls-t játszottak a hangszereiken. Mindezt 2 500 ember előtt. Fenomenális volt!

A másik meghatározó darab, amire beültünk a záróelőadás volt. Itt először egy testvérpár művelt fantasztikus dolgokat 1-1 zongorával, majd később egy egész zenekar csatlakozott hozzájuk, vonósokkal és fúvósokkal, amiből olyan előadást kerekítettek, amitől csak pislogtam.

Na és most jön a csavar. Otthon egy-egy ilyen előadásért a fél fizetésünket otthagynánk. Ezzel szemben itt az összes rendezvény teljesen ingyenes, mondom INGYENES volt! Bárki, bármikor, bármelyik előadásra beülhetett és ezért semmilyen ellenszolgáltatás nem vártak el tőle. A cél pont az ezzel a rendezvénysorozattal, hogy mindenki, szociális helyzettől függetlenül legalább egy évben egyszer eljuthasson ilyen rendezvényekre. Nem is kell mondanom, hogy a 7 órakor kezdődő zárókoncertre már fél 6-kor sorban álltak az emberek és nem is kevesen voltak azok, akik nem fértek be a 2 500 embert befogadni képes nagyterembe....

Emellett pedig rendszeresen vannak kiállítások, színházi estek, koncertek, amelyek többsége például, a sulin keresztül, a diákoknak teljesen ingyenesek :)

Ahány ház, annyi szokás

Vannak dolgok, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni :) Időről-időre találkozom olyan itteni szokásokkal, amelyek vagy megmosolyogtatnak, vagy amelyekről csak azt gondolom - a franciák szavajárásával élve - C'est bizarre, vagyis furcsa, nem hétköznapi és kissé idegen tőlem. Lássunk néhány olyat, amelyek a leginkább jellemzőek rájuk.

• Dúdolászás

Bárhol és bármikor képesek dalolászni :) Utcán, boltban, villamoson, buszon, bárhol. Főleg az idősekre jellemző, de találkoztam már velem egykorúval is, aki előszeretettel űzte eme tevékenységet. És ez itt teljesen normális, senki nem néz rájuk ferde szemmel emiatt egy percig sem :) Én kifejezettem imádom, amikor meghallom ahogy egy bácsika, vagy nénike vígan dúdolgat :)

• Furcsábbnál furcsább ételek összepárosítása

Hát igen, ez az egy, amit még mindig nem tudtam megszokni lassan 2 hónap után sem. Lazán összepárosítják a paradicsomszószos gnocchit, a párolt zöldséggel és a mustáros szószos disznóhússal, vagy a halat a főtt spaghetti tésztával. A másik kedvencem a rántott hús sajttal megszórt főtt tésztával, de a gombás szószos pulykahús aszalt gyümölcsös rizzsel például nagyon finom volt :) Mindezt úgy csinálják, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és még én vagyok a fura, amikor közlöm velük, hogy életemben először eszem rántott húst főtt tésztával :)))) Képesek, majdnem felháborodva megkérdezni, hogy akkor Ti mégis mivel eszitek a rántott húst???? Hát, nem főtt tésztával...

• Az egyetemhez való hozzáállás

Az itteni diákok közül szinte mindenki céltudatosan tudja, hogy milyen mester képzésen akar továbbtanulni és konkrét elképzeléssel rendelkezik arról is, hogy a jövőben milyen munkakört szeretne betölteni. Az elején ez nagyon furcsa volt számomra, hisz otthon a többség még a suli végén sem tudja, hogy mit akar kezdeni magával, nemhogy az elején. Emellett ha megkérdezed őket arról, hogy felkészültek-e egy adott vizsgára, akkor kapásból rávágják, hogy persze és furcsán néznek rád, ha te nem ugyanezt válaszolod. Ezzel szemben otthon ugyanerre azt válaszolnánk: hát izé, készültem, de nem tudom, majd meglátjuk, vagy kapásból rávágjuk, hogy nem....

• Viselkedés

Mindenki azt mondja, hogy mennyire nem befogadóak, sőt elutasítóak a franciák a külföldiekkel szemben. Részemről ezt kikérem a nevükben is! Persze, nem olyanok mint a spanyolok vagy az olaszok, hogy puszival és hatalmas mosollyal köszöntenek, de azért egyáltalán nem mondanám őket elutasítónak.Eddig bárkivel beszélgettem közülük, mindenki kedvesen viselkedett, még akkor is ha nem tudtam magam megfelelően kifejezni franciául. Ez a suliban és egyéb helyeken egyaránt így volt, legyen szó jegyzetelkérésről, segítség kérésről vagy hivatalos ügyek intézéséről.

Ezek mellett még napestig sorolhatnám a furcsaságokat és különbözőségeket, de akkor miről írnék még a következő 2 hónapban?! :) Például a nagy mennyiségben előforduló óvóbácsikról? Vagy a magyarokhoz való hozzáállásukról? Vagy arról, hogy mennyire várom már, hogy legyen fűtés, hisz bármennyire jó idő is van napközben, az éjszakák azért már hűvösek? Vagy az itteniek vásárlási mániájáról?

Meglátjuk, még az is lehet, hogy ezek a témák is sorra kerülnek ;)