Itt az idő!

Sajnos eljött ez a nap is. Holnapután utazom haza és már szinte csak vizsgázni jövök vissza a januári két hétre. Fél éven belül harmadjára csomagolom össze eddigi kis életem és állok újból tovább, mert megint itt az idő, és menni kell. A szokásos közhellyel élve egyik szemem sír, a másik nevet. Bár az igazat megvallva inkább mindkettő sír. Ez egy olyan csodálatos világ volt, amit nem akarok itt hagyni, nagyon nem. Pedig muszáj. Itt az ideje, hogy véglegesen teljesen felnőjek és dolgozó nő legyen belőlem.

Az elmúlt közel 4 hónapban bejártam az összes környező, gyönyörű települést, voltam Párizsban, Marineland-ban és ami a legfontosabb új barátokra, ismerősökre és rengeteg-rengeteg élményre tettem szert, amiket sosem fogok elfelejteni és amik örökre a részemmé váltak. Fejlődött a nyelvtudásom mind angolból, mind franciából és azt hiszem végre nyelvtanilag is tudok helyesen beszélni :) 

Tudom, nem szabad arra gondolni, hogy haza kell menni. Élvezni kell az utolsó napokat és arra gondolni, hogy milyen nagyszerű, hogy ez egyáltalán megtörtént. Csak az a baj, hogy ezt könnyebb mondani, mint véghezvinni, főleg mikor eljön a perc, hogy összepakold a bőröndöd és mindenhol apró pici fecnik, papírkák jönnek veled szembe, amik mind-mind egy-egy élményről árulkodnak. Amikor olaszul tanultál a Párizsból hazatartó TGV-n, amikor ugyanitt egy olasz lányt tanítottál magyarra, amikor a monacoi "tropikáriumban" jártál, amikor Gáborral együtt fedeztük fel Cannes apró kis utcáit, amikor halálra fagyva Disneyland-ben forrócsokiztatok és még ezernyi apróság. Akkor azt hiszem eltörik az a bizonyos mécses és nem tudok csak arra gondolni, hogy milyen jó volt, hogy megtörtént, hanem csak azon jár az eszem, hogy még, még, még ennyi nem elég!

Pedig tudom, hogy ennyi volt és nem lehetséges több. Egyenlőre. Mert sosem lehet tudni, hogy merre sodor az élet szele és még az is lehet, hogy nem otthon fogom megtalálni álmaim munkahelyét bármennyire is jó lenne, hanem valahol máshol. Talán Olaszországban, talán Franciaországban, talán egy távoli, kis bolygón, ahol csak a rózsám és én leszünk :) Mindegy is hol leszek, ennek a 4 hónapnak az emléke örökké velem marad.

A végére pedig egy nagyon fontos megjegyzés. Az Erasmus Program. Gyerekek! Gyertek, csináljátok! Saját tapasztalatból tudom, hogy ki lehet jönni az ösztöndíjból, csak okosan kell gazdálkodni. Látjátok mennyi helyen jártam és még így is sikerült. Szóval kalandra fel! Ez lesz életetek legjobb döntése, ezt garantálom ;)

Marineland, az én Wonderland-em

2013. december 15., vasárnap. Ez a nap örökre beleírja magát az emlékezetembe. Nem csak azért mert, sikerült megpirulnia az arcomnak xD, hanem azért is mert MARINELAND-ben jártam. Hogy kicsoda, micsoda Marineland? Az én kis Wonderlandem. Egyfajta állatkert, de nem a hagyományos értelembe véve. Profiljukban gyilkos bálnák, delfinek, oroszlánfókák és kaliforniai fókák produkciói szerepelnek elsősorban. Emellett persze a "klasszikus" cápa, rája, teknős, "háziállat" kategóriákkal is rendelkeznek, de a legtöbb ember mégiscsak az előbbiek miatt érkezik. Ezen állatokat nem csak különböző gyakorlatokra, illetve viselkedések tanítják, de azt is fontos célnak tekintik, hogy minél jobb körülményeket biztosítsanak nekik a szaporulathoz. A legfrissebb jövevény a 2013. november 20-án 19:38-kor érkezett gyilkos bálna bébi, aki máris 150 kg-os "csöppséggé növekedett. A második legfiatalabb közöttük pedig a 3 éves tesója, aki 750 kg-nál tart.

Ahogy említettem a bálnák mellett delfinekkel is foglalkoznak, akik hihetetlenül játékosak, okosak és intelligensek, akkor is, ha a trénereik nincsenek ott. Igen, trénereik, többes számban, merthogy Marineland-ban minden állatnak külön, saját trénere van, aki csak vele foglalkozik.

Ki találkozott már oroszlánfókával? Oké, gondoltam, hogy nagy, na de ennyire????? A gondozók szerint a nagyobbik közel 2,5 méter magas és 400 kg. Nem rossz....

Gyerekkorom óta imádom a delfineket és a gyilkos bálnákat. Most pedig végre találkozhattam is velük, ami hatalmas, leírhatatlan élmény volt. Még most sem fogtam fel teljesen, hogy megtörtént. Köszönöm anyukámnak, a Perwol Black Magic-nek és persze az Erasmus programnak ;)

Apa, kezdődik!!!!!!

Szerintem mindenki emlékszik még erre az ismert szlogenre. Nekem egyből ez jutott eszembe, amikor végre megnyílt az 1 hónapja épülő karácsonyi vásárunk.

2×2 sorban állítottak fel egyforma fabódékat, a szokásos karácsonyi nyalánkságok és portékák árusítása végett. Emellett egy óriáskereket és egy jégpályát is alkottak, utóbbi számomra kicsit bizarr, hisz itt még mindig 15-20 fok körüli nappali hőmérsékletek vannak, az emberek pedig a szabadban jégkoriznak :D

Mint minden karácsonyi vásár, természetesen ez is tömve van emberekkel hétvégente, kb. 30 perc alatt sikerült 10 bódé mellett elhaladnunk, mert annyira tömve voltak a sorok. Egy valamiben viszont hasonlít a budapestire, baromi drága :D Az óriáskerék például 3 percre 7 EUR, egy adag sült gesztenye 5 EUR, ha pedig valamilyen kézműves terméket szeretnénk venni, akkor 20 EUR alatt szinte semmit nem találunk.
Mindezek ellenére nagyon hangulatos, főleg esténként a karácsonyi zenékkel!
Ez a kis emberke pedig a tengerparton kíván mindenkinek Boldog Mikulást :))))

Mert az élet nem csak játék és mese...

Back to reality. Ezzel a címmel posztoltam nemrég egy képet a Facebookon, párizsi hazajövetelem után. De még mennyire, hogy vissza a valóságba! A végső nekifutás előtt ez volt az utolsó olyan nagyobb kiruccanás, ami még belefért, mert mostantól jön a mindent elsöprő, véres vizsgaidőszak. Már el is kezdődött! A múlt héten meg volt az első prezentációm, ami teljesen önállóan ment. Ha olyan szemmel nézem, hogy franciául volt teljesen és ez volt az első szereplésem, mindenféle jegyzet nélkül, akkor okés. De ha azt nézem, hogy otthon milyen előadásokat tartottam, akkor inkább ne beszéljünk róla xD

Majd jött a mai megmérettetés. A francia kurzus záróvizsgája. Erről nem tudom mit gondoljak, vagy nagyon elcsesztem vagy nagyon jó lett. Igazából elsőként kész voltam, belenézett a tanár, azt mondta, hogy parfait, de akkor is. Ott motoszkál bennem az érzés, hogy mi van ha csak szarkasztikus volt a pasi. Bár a franc se tudja. Arra azonban mindenképpen nagyon büszke vagyok, hogy szerintem megszerettettem magam vele. Mármint nem ez a megfelelő szó, de nem tudok rá jobbat. Az elején ugye szokásosan, mint oly sokan itt, mikor megtudta, hogy magyar vagyok, úgy éreztem, hogy sokkal lentebbről indulok, mint a többiek. A mai napig nem tudom, hogy mi baja van a magyarokkal - igen, tuti, hogy csak a magyarokkal, mert a cseh meg szlovák lányokért oda-meg-vissza volt - de úgy érzem, hogy magammal szemben sikerült megszüntetnem az előítéleteit. A kurzus vége felé tényleg nem negatívan tekintett rám, hanem tudta a nevem, tudta, hogy mindig ott vagyok az órán és tudta, hogy nem olyan vagyok, mint ahogy elsőre bekategorizált. A vizsga eredményétől függetlenül, már azzal is elégedett vagyok, hogy sikerült elérnem nála azt, hogy engem, mint Mórocz Zsuzsannát értékeljen, ne pedig csak úgy, mint a magyar lányt.

De persze a harc még csak most kezdődik. Jön a jövő péntek, az első vizsga, majd a január. Ha január 13-ig életben maradok, begolyózás nélkül, akkor jó vagyok. Ha nem, hát akkor nem...És nem arról van szó, hogy sok a vizsgám, hisz otthon volt egy félév alatt 13 vizsgám is és azt is megcsináltam. De itt ez az 5 kb. azzal a 13-al fog felérni. Itt minden vizsga olyan, mint egy magyar érettségi. Rendkívül szigorúan veszik, hogy normálisan tagolod-e (bevezetés, tárgyalás, befejezés), milyen a stílusod, minimum 4 oldalt kell írni -persze a 2,5 órás vizsgán többet-, nem lehet felsorolás, hanem egész körmondatok, tele kell pakolni kötőszavakkal stb. És ha ez még nem lenne elég, ott lebeg felettem a nyomás, hogy ha nincs meg a 15 kreditem, akkor nagyon gyorsan kirabolhatok valami bankot, mert az azt jelenti, hogy vissza kell fizetnem az ösztöndíjat.

Szóval a helyzet nem egyszerű, de nem is kilátástalan, csak picit megint küzdeni kell érte. Igyekszem csak ezt az oldalát meglátni a dolognak :) Részemről minden tőlem telhetőt megteszek és egyébként meg úgyis sikerülni fog, úgyhogy BLEEEEEEEE ;)