Sajnos eljött ez a nap is. Holnapután utazom haza és már szinte csak vizsgázni jövök vissza a januári két hétre. Fél éven belül harmadjára csomagolom össze eddigi kis életem és állok újból tovább, mert megint itt az idő, és menni kell. A szokásos közhellyel élve egyik szemem sír, a másik nevet. Bár az igazat megvallva inkább mindkettő sír. Ez egy olyan csodálatos világ volt, amit nem akarok itt hagyni, nagyon nem. Pedig muszáj. Itt az ideje, hogy véglegesen teljesen felnőjek és dolgozó nő legyen belőlem.
Az elmúlt közel 4 hónapban bejártam az összes környező, gyönyörű települést, voltam Párizsban, Marineland-ban és ami a legfontosabb új barátokra, ismerősökre és rengeteg-rengeteg élményre tettem szert, amiket sosem fogok elfelejteni és amik örökre a részemmé váltak. Fejlődött a nyelvtudásom mind angolból, mind franciából és azt hiszem végre nyelvtanilag is tudok helyesen beszélni :)
Tudom, nem szabad arra gondolni, hogy haza kell menni. Élvezni kell az utolsó napokat és arra gondolni, hogy milyen nagyszerű, hogy ez egyáltalán megtörtént. Csak az a baj, hogy ezt könnyebb mondani, mint véghezvinni, főleg mikor eljön a perc, hogy összepakold a bőröndöd és mindenhol apró pici fecnik, papírkák jönnek veled szembe, amik mind-mind egy-egy élményről árulkodnak. Amikor olaszul tanultál a Párizsból hazatartó TGV-n, amikor ugyanitt egy olasz lányt tanítottál magyarra, amikor a monacoi "tropikáriumban" jártál, amikor Gáborral együtt fedeztük fel Cannes apró kis utcáit, amikor halálra fagyva Disneyland-ben forrócsokiztatok és még ezernyi apróság. Akkor azt hiszem eltörik az a bizonyos mécses és nem tudok csak arra gondolni, hogy milyen jó volt, hogy megtörtént, hanem csak azon jár az eszem, hogy még, még, még ennyi nem elég!
Pedig tudom, hogy ennyi volt és nem lehetséges több. Egyenlőre. Mert sosem lehet tudni, hogy merre sodor az élet szele és még az is lehet, hogy nem otthon fogom megtalálni álmaim munkahelyét bármennyire is jó lenne, hanem valahol máshol. Talán Olaszországban, talán Franciaországban, talán egy távoli, kis bolygón, ahol csak a rózsám és én leszünk :) Mindegy is hol leszek, ennek a 4 hónapnak az emléke örökké velem marad.
A végére pedig egy nagyon fontos megjegyzés. Az Erasmus Program. Gyerekek! Gyertek, csináljátok! Saját tapasztalatból tudom, hogy ki lehet jönni az ösztöndíjból, csak okosan kell gazdálkodni. Látjátok mennyi helyen jártam és még így is sikerült. Szóval kalandra fel! Ez lesz életetek legjobb döntése, ezt garantálom ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése