2014. április 30., szerda

You call it moment, I call it LIFE



Nagyjából 3 hónapja nem írtam. Na jó ez nem igaz. Írtam, csak nem tettem közzé. Nem éreztem késznek egyik írást sem. Azonban a héten újra ihletet kaptam egy számomra kicsit sokkoló hír hallatán. De erről majd később, most kicsit tekintsünk a múltba és vázoljuk fel a jövőt :)

Kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt elkezdődött valami, ami ki merem jelenteni, hogy az egész hátralévő életemet befolyásolja. Elnyertem az Erasmus ösztöndíjat.

Hogy ez mit is jelentett valójában, arról akkor még fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy valami fantasztikus dolog következik. A végén még ennél is többet kaptam tőle.

Barátokat, élményeket, tudást, egy új szemléletet, egy új életet. 

Hazatérésem előtt sokan riogattak azzal, hogy majd jön a post-Erasmus szindróma és hű milyen rossz lesz nekem. Akkor minderre csak legyintettem, hogy cöhh miről beszéltek, dehogyis. Dehogynem…csak kaptam pár hónap haladékot. Lefoglalt az álláskeresés, az új munkahely, a viszontlátott barátok, szerelem, család stb. De most, hogy mindez lecsillapodóban van, nap, mint nap találkozom a kint maradtak képeivel, gondolataival, szavaival. Most előjött minden és hiányzik. Hiányzik a hegyem, hiányzik a 9 m2, hiányzik a koli, hiányzik a tenger, hiányoznak a barátaim, az életem, MINDEN.

Ha meghallom Katy Perry Roar c. számát, akkor egyből a kiáltozó bálnáim jutnak eszembe. Ha meglátom a Churros Bar-t, egyből az óváros jut eszembe. Ha csipog a telefonom, azt remélem kintről írt valaki. Ha meglátom a legfrissebb tengerről feltöltött képet úgy érzem megszakad a szívem. Egyre csak azt az utat keresem, hogyan kerülhetnék vissza mielőbb. És nem adom fel, nem nyugszom még kezemben nem lesz a repülőjegy. Mert ugye a buszozást azért most már hanyagolnám, ha lehet :) de készülök, megyek, rajta vagyok az ügyön, szóval Nizza reszkessssss, I’m coming ;) 

See you there ;)


Az írásról pedig annyit, hogy valamilyen formában, ha nem is heti rendszerességgel, de folytatni fogom :) A téma nincs megkötve, ami éppen böki a csőröm, megmosolyogtat, megsirat vagy bármi. Remélem ezt is legalább annyira fogjátok kedvelni, mint a korábbiakat :)

Hamarosan jelentkezem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése