Így van. Nem sírok, már nem. Sőt azt hiszem, hogy a lelkem egy része már otthon van, hisz most hatalmas változások és kihívások várnak rám, amik egy része már most az ajtómon dörömböl nem engedve, hogy 1000 %-ban az utolsó napjaimra koncentráljak. De valahol ez nem is baj, mert ezek nem az utolsó napjaim. Tudom, hogy ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete! Hisz attól, hogy visszaköltözöm Budapestre, semmi nem fog változni. A lelkem egy része és a barátaimmal eltöltött idő, az élmények mind itt maradnak. Hogy is mondják? Ami Nizzában történt, az ott is marad? Nem hiszem, vagy legalábbis nem teljesen. Minden egyes percet magammal viszek és a hosszú téli, hideg estéken, majd ezekkel melegítem fel a szívem :)
Ezek a barátságok nem csak fél évre születtek, hamarosan meglátogatnak otthon, később én megyek, feltalálták a skypeot, a FB-t és a különböző egyéb programokat, amelyek segítségével semmiről sem kell lemaradnom és egyébként is, csak pár órányi repülőútra leszünk egymástól :)
Annyi mindent tanultam az elmúlt 4 hónapban, annyi emberrel ismerkedtem meg, igaz barátokra tettem szert és akkor még a rengeteg új élményről, ingerről nem is beszéltem. A németek, igen tényleg hidegek, kemények és furcsák, de csak elsőre, ha a felszín alá nézel kiderül milyenek is valójában. Az olaszok, spanyolok kedvesek, imádnivalóak, segítőkészek. A csehekkel, lengyelekkel tudjuk, hogy egy helyről jövünk, így már az elején barátként üdvözöljük egymást. Bebizonyítottam, hogy létezik román-magyar barátság. A franciákról nem kell mindig elhinni, amit sztereotípiaként hallunk, de fordítva is igaz. Nekik sem kell mindent elhinniük amit rólunk, magyarokról elsőre hallanak. A brazilok állandóan buliznak...és sorolhatnám még napestig a különböző nemzetiségek különböző jellemzőit.
De vajon mit hagyok én itt magam után? Legalább annyit, hogy már tudják, hogy Budapest a főváros ;) Viccet félre téve, szerintem nagyon sok mindent. Sokakban sikerült megcáfolnom a különböző sztereotípiákat mint pl., hogy nem, nem Albánia mellett van Magyarország, nem, nincs euronk, igen, tényleg Budapest a főváros, néha tartottam történelem órákat, főztem magyar ételeket, terjesztettem, hogy milyen gyönyörű a mi kis országunk, és, hogy a saját áraikhoz viszonyítva mennyire olcsó xD Hisz ki is lehetne jobb marketinges egy Erasmusosnál? Vannak akik a politikai dolgokról beszéltek inkább, én inkább arról, mennyi pozitívum van otthon. Remélem tényleg olyan sokan kaptak kedvet, mint amennyien mondják.
Most viszont itt a búcsú ideje, ami nem fájó, hisz mosolygok, mert megtörtént :) Valóban hiányozni fog minden, amiben itt részem volt, még a 9 négyzetméteres kis hideg lyuk is, ahol laktam :) De akkor sem vagyok hajlandó elkeseredni, hiszen másnak még ennyi sem adatik meg és mint mondtam ezzel semmi sem ér még véget, sőt...
Köszönöm mindenkinek aki velem volt, aki olvasta a blogom és természetesen azt a rengeteg pozitív visszajelzést is, amit Tőletek kaptam. Ne feledjétek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése