Megérkeztem! Újfent. Ahogy anyukámnak említettem mielőtt elindultam volna vissza: első körben vicces busszal nekiindulni a nagyvilágnak és 21 órát utazni fél Európán át. Második körben még elvagy, de harmadjára már annyira nem csíped és folyton azon jár az eszed, hogy ott vagyunk már??!!! :D Na, de persze majd ha milliomos leszek és saját magángépem lesz, akkor majd annyiszor röpködök ide meg oda ahányszor csak akarok. Addig meg marad a szuperolcsó buszjegy :P Egyébként amellett, hogy olcsó egyéb jó oldala is van a buszozásnak. Minden egyes út alkalmával új embereket ismerhetsz meg és mindig szembesülsz azzal, hogy mennyi magyar van a világ minden egyes pontján. Emellett a végére már pár szót románul is tudok, hisz mint korábban említettem a sofőrök nem beszélnek magyarul - vagy ha beszélnek is letagadják a többi sofőr hatására. Szóval, ha tudni akarod, hogy mikorra érsz Nizzába, hány percet áll a busz, illetve, hogy mi a túró történik, akkor nem árt ha odafigyelsz és akkor ki tudod logikázni, hogy mi mit jelent. Na, meg rájöttem, hogy egész sokat hasonlít az olaszhoz. Abban meg az utóbbi sok részem van a barátnőimnek köszönhetően. Így visszafelé már sikerélményem is volt, amikor egy benzinkúton teljesen egyedül OLASZUL vettem cappuccinot! Persze, nem kell hozzá nagy szókincs, de akkor is büszke voltam magamra és egyből elmeséltem nekik, hogy ők is legyenek büszkék magukra :) Jah és itt jegyzem meg, hogy én is terjesztem ám a magyar kultúrát. Ugye főztem már nekik tejberizst, meg lecsót is (a következő projekt a gulyás leves) és azt mondták, hogy ízlett is nekik. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy pont tegnap írt az egyik lány, hogy képzeljem el, hogy csinált teljberizst otthon a szüleinek is és nagyon jól sikerült és nagyon imádta mindenki :))) Tény, hogy nekem is ki kell próbálnom otthon a múltkori pesto-s tésztájukat frissen reszelt parmezánnal, mert az valami fenséges volt *-* Persze igazi, olasz parmezánnal, amit hoznak is most nekem :P
Szóval itt vagyok. Mikor elmentem szakadt az eső, fújt a szél, háborgott a tenger. Miért is ne fogadott volna ugyanez az élmény mikor visszajövök? Annyira fújt csak a hegyoldalban a szél, hogy úgy himbálózott a busz, mintha részeg lenne a sofőr és ehhez olyan fekete fellegek és háborgó tenger párosult, hogy csak na. De egyébként komolyan mondom élveztem, biztos velem van a baj. És közben folyton Petőfi Feltámadott a tenger című verse járt a fejemben. Tutira agyamra ment a sok tanulás... :D
Majd eljött a ma reggel. Az első, igazi, hamisítatlan francia vizsga, aminek eleve úgy indultam neki, hogy jó, akkor ezt hagyjuk, majd a többi menni fog. Abszolút az esélytelen nyugalmával indultam neki. Na jó, nyugodt nem voltam, de tudtam, hogy ha nem a gyakorlati órák anyagából lesz valamelyik téma, akkor búcsút mondhatok a 4 kreditnek. Majd vizsga előtt beszéltük a többiekkel, hogy az egyik tavalyi témával teljesen elégedett lennék, még írni is tudnék róla 3-4 oldalt. Áhhh, de az biztos nem lesz, főleg, hogy a félév végi zh-ban is kérdezték. Erre mit ad ég, mi az egyik téma? Persze, hogy a libre échange :) Szóval írtam a tanci bácsinak 3 oldalt, gyöngybetűkkel, tagolva, rendezve és most imádkozom, hogy megkönyörüljön Erasmusos lelkemen és megkapjam a 10-est, vagyis a 2-est. Mert ugye itt a legtöbb tárgynál 1-től 20-ig osztályoznak, ahol is a 10-es felel meg a mi kettesünknek. Persze mikor elmagyaráztam nekik a mi rendszerünket megint én voltam a bizarre, -.-" nem is ők ezzel a 20 számmal, amit ráadásul még négyfelé is osztanak, tehát kaphatsz 10,25-ös jegyet is...
A vizsga úgy nézett ki, hogy 9-re volt kiírva és nagy betűkkel jelezve, hogy fél 9-re legyen szíves mindenki odaérni, hogy le lehessen ültetni az emberkéket. Lányos zavaromban persze már 8-re odaértem, megvettem a kis kávémat és gyorsan átfutottam az anyagot fél 9-ig. 8:45. Sehol senki tanár vagy más adminisztrációs személyzet. Majd 9-kor megjelent egy nőci és elkezdte ABC rendben behívni az embereket. A rendszer úgy működik, hogy mindenkinek van egy száma és oda kell lecsüccsennie, pont mint a stat. 2 vizsgán. Én a 119-es rajtszámú versenyző voltam. Persze itt is megmutatkozott az életstílusuk. Senkit nem zavart, hogy 9-kor el kellett volna kezdeni. Fél 10-kor még halál lazán ténferegtek be az emberek, a tanárok sem izgatták magukat, mindenki rendkívül nyugodt volt, csak nekem akart kiugrani a szívem a helyéről xD
Kíváncsi leszek a holnapi tanár mennyit fog késni. Mikor órákat tartott, akkor lazán ment neki a 60 perc is :D Szóval már csak 5, a visszaszámlálás elkezdődött :) De nem megyek ám haza után, még maradok kicsit narancsot, meg mandarint, meg citromot szüretelni, úgyis most kezdtek el érni, az esőt meg szerencsére elvágták, mintha nem is lett volna. Szóval nagyon jól néznek ki a fák, majd igyekszem róluk képeket csinálni. :) Ma megint rövid ujjúban vártam a buszt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése